Somewhere,there is my prince charming

Újra a fedélzeten

Azon gondolkoztam, hogy milyen régen írtam már valamit is ide. Talán a lelki szemetesládámnak használtam a tumblr-t, de mióta boldogság és szerelem van, valamiért nem írogatok hülyeségeket ide. Talán jobb is. Egyébként se fogok nagyon írogatni, mert már nincs ilyenekre időm.

Az elmúlt időszak szépen eltelt, legalább 9 országban jártam, közölük 4 ázsiai, és baromi boldog vagyok. A nyávogós-siránkozós időszak után kiderült, hogy Rick-nek sikerült a szimulációs tesztje, így december elején jöhet haza. Elvileg Magyarország lett volna a cél, de úgy döntöttünk, hogy 2 hetet Hollandiában, egy hetet pedig Magyarországon töltünk el. Elmondom őszintén, kicsit paráztam attól, hogy 2 hétig majd ott leszünk kint, mert a szülei neki örültek és gondoltam, hogy nem lesz olyan jó az egész. December 6án , azaz a 4.hónapfordulónkon könnyes szemmel öleltem át az eindenhoven-i reptéren, miután 2órás késés után végre megérkezett. Kint nagyon jól telt az idő, éttermekbe vitt, téli vásárokon jártunk, kézenfogva barangoltunk be pár holland várost, illetve a barátait is megismertem. Aminek nagyon örültem, mert olyan eszméletlen buliban még sohasem volt részem, mint velük:) Nagyon megszerettem a barátait:DDD A hollandiai kalandok után hazajöttünk együtt, a reptéren pedig a szüleim vártak minket könnyes szemmel:) Nekik azonnal szimpatikus lett Rick, no meg az a tény, hogy miattam hazajött, kidobva a repjegyre elég sok pénzt, ezt nagyon tisztelték benne. Itthon bemutattam a családomnak, karácsonyoztunk együtt, sütit készítettünk, wellness szállodákban jártunk és egy óriási pesti éjszakánk is volt:D December 24-én kikísértem a reptérre, ahol megígértem neki, hogy egy hónap és újra látni fogjuk egymást. egy hónap telt el tényleg, közben levizsgáztam, elintéztem a papírokat, bevásároltam, svájcban voltam pár napot, aztán január 23án felszálltam a Kuala Lumpurba tartó járatra.

Kurvára hiányzik. Minden egyes nap,amit nélküle töltök, csak meggyengít. Kedden majdnem szakítottunk, mert azt mondta, hogy csak szenvedek vele, érzi, hogy rossz nekem, és ő nem akarja, hogy szenvedjek etc. Lenyugtattam, hogy igen, rossz ez így, de őt szeretem. Bár nincs itt velem, mégsem akarok mással lenni. 20 évig egyedül voltam, nem volt hosszabb távon senkim, és most is ugyanez van tulajdonképpen. Hiszen a mi kapcsolatunk most papírforma inkább. De amint végre együtt leszünk, már boldog és kiegyensúlyozott leszek.

Hiszen hónapok óta betegeskedem. Persze, hogy lelki eredetű. Nem vagyok depis, semmi ilyen, de mindenkit megviselne ez a helyzet. Bonyolult, naaa :(

Viszont végzett a szimulációs teszttel és mostmár bármikor jöhet. Jaaaaaaj, siess szíveeeeem:((

Néha nem értem a hapsikat, mégis hogyan tudnak elviselni minket, nőket?:D Ugyanis a legváratlanabb helyzetekben csinálunk furi dolgokat. Szegény Rick is… 3 nappal ezelőtt hozzám sem lehetett szólni, duzzogtam és mindenen felhúztam magam. Visszagondolva, tulajdonképpen a semmit hőbörögtem, de ő totál nyugodtan válaszolt és nem pörögte túl az eseményeket.

Aztán ma meg mint a legjobb feleségjelölt, önzetlen voltam, boldog, szeretlek, szívecskék:) Totál idiótának gondolhat. (: Tegnap ültem a fotelben és nevettem, mert hülyeségeket beszéltem neki és olyan jó volt, hogy megérti a marhaságaimat, és velem nevet, nem totál lesajnáló fejjel néz rám. Láttam már ilyet, sajnos az eddigi hapsijaim nem nevettek velem. :D sőt, nem kergettek meg a szüleik házában, egy hajnyíróval a kezükben, hogy aztán lézerkardozzunk a fürdőszobában:D Idióták vagyunk együtt:) Nooo, megint elragadtak az érzelmeim.

BTW,eddig sohasem mondtam ki, ha éreztem valamit, alig lehetett kirángatni az érzéseimet, főleg a pasik irányába. Viszont Ricknek elmondok mindent, mert megérti. Atyaég, egy értelmes hapsi. Még sincs veszve minden:)

Tegnap kicsit félve meséltem neki arról, hogy kicsit furi érzések vannak bennem, azzal kapcsolatban, hogy összeköltözünk majd. Mert oké, itthon elsütök-főzök,takarítok, de Indonéziában, egy tök idegen országban, egy lakásban a barátommal…Necces. Szóval, majd meglátjuk. És azt mondta, hogy egyet se féljek: ha nem akarok főzni, majd minden este étterembe visz, ha nem akarok takarítani, majd felvesz egy takarítónőt, ha nem akarok mosni, ott a laundry shop:) Ez persze gesztusnak aranyos, mert sokkal keményebb fából faragtak. Nekem nincs szükségem bejárónőre,meg bébiszitterre.De az,hogy előre tervez, irtó jól esik:)))

Tulajdonképpen halálosan szeretem:)))))))) Életem minden pillanatát meg akarom vele osztani, legszívesebben nem is aludnék, csa, h beszélhessek vele:))

Néha irtó kis hülyeségeken vitatkozunk, ráadásul whatsappon… Néha meg, azaz mindig, igazából irtó nagy a szerelem. Tegnap közel 4órán át skypeoltunk, nem tudom megunni ezt a hapsit:))) És már letárgyaltuk, hogy a legjobb az lenne, ha csak 2en titokban ,egy trópusi szigeten összeházasodnánk, aztán hazajönnénk és Európában is tartanánk egy “kamu”esküvőt. :)

Két hónapja találkoztunk. De máris olyan terveink vannak, hogy hihetetlen. 3hét után bemutatott a szüleinek, kihívott Hollandiába. Ez pedig tényleg azt bizonyítja, hogy fontos vagyok neki. Tegnap pedig megkért, hogy miután ő eljött hozzám, és itt volt, menjek el vele Hollandiába, hogy ott is együtt lehessünk. Amit nem tudom, hogy mégis hogyan fogok megoldani… UGYanis Rick eleve a vizsgaidőszakomban jön, bár nem lesz sok vizsgám, de mégis tanulnom kell majd.. De próbálom még január elejéig letudni a vizsgákat, és remélni, hogy Ricki fiú január elején jön, vagy dec végén.

Ja és január 18án Genfbe is megyek, 5napra, már megvan a repjegyem is… Szóval, még az is lehet, hogy Genfből megyek Hollandiába ;) Bár,azt kétlem.. Utána pedig egy 3hónapos indonéz út elé nézek, ha minden jól megy(:

Nézem az apádra ütöket. És az jutott eszembe,hogy Rickket szívesen mutatom be mindenkinek, mert imádom. Nem csak hogy,szívdöglesztő, de értelmes és aranyos. Az jutott eszembe a filmről, hogy Rick nem csámcsog, nem egy paraszt, nem mond idiótaságokat, mint Ben Stiller a filmben. Szóval büszke vagyok rá. Nagyon:)))) Ja ,imádooooom. Na mára ennyi.

Vagy nem. Mert féltem és nem bírok aludni. Lázas volt egész nap és úgy feküdt le aludni ,hogy semmit sem mondott:(((( Husi, máskor ne csinálj ilyet:(((

Valami nagyon nagy szöveget akartam írni.

De igazából nem akarok fecsegni.

Szerelmes vagyok.

BÁR sokak szerint a távolság elszakít, minket minden nappal egyre közelebb hoz a távolság. Minden nap egy túlélés: a szerelmünk beteljesülése még várat magára, mert hónapok múlva láthatom csak. Néha eszembe is jut,hogy mi lenne, ha vége lenne és hagyjuk az egészet. Aztán eszembe jut,hogy ő sokkal fontosabb: érte megéri küzdeni. Inkább küzdök és szenvedek érte, azért az emberért, akibe halálosan szerelmes vagyok. Minthogy egy olyan hapsim legyen, akivel csak a puszta szex miatt vagyok együtt. No, egye fene, megint elmélkedtem. Most lefekszem, mert szívem csücske nemsokára kel, aztán majd írhatok neki hajnalban:))

Ma reggel elég nagy fájdalmakkal keltem. Eleve éreztem,hogy fáj a derekam. Oké, jöhet egy kis jóga, az mindig segít. Még szerencse, hogy nem kezdtem bele a pilatesbe, mert ott haltam volna meg. A délelőtt folyamán sütit csináltunk, salátát készítettem, ugyanis estére vendégeket vártunk.

Éppen pakoltam kifelé az edényeket, hajoltam, amikor egy éles fájdalmat éreztem a derekamban és összerogytam a fájdalomtól. Közel 7órás fájdalom után úgy döntöttem,hogy oké, leszarom, döfjenek belém mostmár valamit, itt a vég.

Szegény Rick egyébként nagyon megijedt, mert látta,ahogy a kamerába is sírok, olyan fájdalmaim voltak. Meg mindig aggódik értem, ha beteg vagyok. Legszívesebben ő ápolna, de ugye 12 ezer km…

Szóval Bálint, Erika és apa bevittek a sürgősségire. Amikor a kisírt szememmel közöltem a betegfelvételen, hogy mi a szitu, el akart küldeni az ügyeletre, hogy ez egy pitiáner probléma, és majd ott beadnak vmi szurit… Köszönöm, magyar egészségügy. CSupán csak 7órája küzdöttem a fájdalmaimmal, erre el akar küldeni, mert ez egy semmilyen probléma???

Aztán sírva összerogytam, odajött az ismerősünk aki jól lecseszte a kis betegfelvevőt, hogy nézzen már rám , ő nem orvos és ne akarjon már az lenni és utasítgatni.

Végül bejutottam a dokihoz, ekg, vérvétel, minden kis szupiság..Végül közölték, hogy egy csodás kis lumbágóval térhetek haza… Isteni. Közel 3órát vártam egyébként, infúziót kaptam, mire kiszedték a branüllt belőlem, addigra már szépen elfolyt a vérem…

Végül az orvos tök szimpi volt,de a fájdalom a régi. Amint hazajöttem, megláttam,hgy az én irtó szuper hapsim milyen képet küldött és rögtön jó kedvem lett. Még Hollandiában rengeteg képet csináltunk az ipadjével:)) Azt küldte el. imádom a kicsi húsomat. írtam is neki, hogy infúziót kaptam, meg hogy mi a szitu. de már biztos lefeküdt aludni, mert nem olvasta el eddig. Mondjuk nála már hajnali 4óra volt :(((

Egyébként mióta ismerek Ricket, teljesen megváltoztam. Nem rossz irányba, de eddig nem volt egy nagy tervem az életre. Mármint igen, Pesten lakni, szétbulizni az agyamat, tanulni, diploma, munkakeresés, aztán férj. De sohasem gondoltam az esküvőre, a gyerekekre meg pláne. A házam tervezéséig életemben nem jutottam el, kivéve a simsben… :DDDDD

És most nem csak a jövőképem lett teljesen más, de határozott lettem, rájöttem olyan dolgokra, amik eddig érdekeltek, hogy lényegtelenek. Teljesen más lett a pénzhez való viszonyom is, mert Rick mellett megtanultam, hogy az a lényeg, h örömet szerezzünk magunknak és nem az, hogy a 2 euróval olcsóbb helyen kajáljunk. Amikor Amsterdam legdrágább kínai étterme előtt álltunk és duzzogtam,hogy én nem akarok étterembe menni, rámnézett és mondta, hogy ő csak a abrátnőjét szeretné elvinni egy romantikus vacsorára.

Oooooowww fuck. I miss him soooo fucking much. grrrrrr